Azt hiszem talán elmondhatom magamról, hogy régóta írok, legalábbis nekem 6-7 és év már régnek számít. Bár csak az utóbbi mondhatni 2-3 évben merültem bele igazán (amióta ismerem a K-popot), azért azóta kreáltam már egyet-smást, és némelyikhez egészen szép számú olvasóbrigád tartozott/tartozik.
Azonban minden író életében előjön az a pont, amikor valamiért nem megy, vagy elmegy a kedve, vagy az a történet ami iránt lelkes volt, már egyáltalán nem csigázza fel... bonyolult dolog ez, valahol szégyenletes, és írói szemszögből egy ördögi kör.
Szeretnék egy bejegyzés sorozatot az írásaimról. Mindegyik bejegyzésben egy-egy írásommal kapcsolatos érzéseimet kívánom leírni, legyen az befejezett, befejezetlen, abbahagyott. Itt, az első bejegyzésben az írással való viszonyomról is olvashattok, illetve megtartom első fanfiction-mustrámat.

Nem, nem vagyok kifejezetten "jó író", nem vagyok profi egyáltalán, én egész egyszerűen csak egy szórakozásnak veszem az írást, és nem kifejezett célom az, hogy fejlődjek benne. Úgy írok ahogyan jólesik, jónak gondolom (itt a dramaturgiákra, témákra, esetleges klisékre gondolok) és mindigis úgy voltam vele, hogy ha valakinek tetszik, akkor nagyon örülök, ha pedig nem, akkor hát ez van. Az én munkáim csupán a fantáziám betűkben való kivetülései, semmi több. Nem akarok nagy dolgokat, életigazságokat, bölcsességeket megmondani, mutatni, kifejezetten elgondolkoztatni, csűrni-csavarni - azonban ha ennek ellenére sikerül, akkor csak szimplán fortyogok az örömlevesemben. De ha én nekikezdek egy ficinek, egyszerűen nem akarok semmi mást, csak azt, hogy az én fejemben lévő filmecske máskok számára is elérhető legyen. Szerencsére általában sikerült is ezt elérnem, mert egyszerű, könnyed stílusban szoktam írni, nagyon realistán. Egyáltalán nem szépen.

De igen, talán mégis van egy célom. Egyszerűen a szórakoztatás. A lázba hozás, az izgalomkeltés, a fangörcsölés, azt akarom, hogy az olvasóim azt lássák maguk előtt, amit én. Félreértés ne essék, ennek érdekében nem szoktam tíz soros környezetleírásokat írni, szerintem (főleg az én ficijeimben) tök felesleges, unalmas, akinek van fantáziája úgyis elképzeli egyfajta térben a szereplőket (pl. elég, ha azt mondom, hogy egy kertben vannak. Nem mondom el minden bokor elhelyezkedését, csak ha épp valamiért megkívánja a szitu). Azonban az érzelmek, arckifejezések, gesztusok leírására mindig gondosan ügyelek. Nekem ezek a legfontosabbak. Ezek adják át igazán azt, mit érez az adott szereplő. Kicsit néha nehéz megfogalmazni, de ezeken általában addig gondolkozok, amíg az olyan nem lesz, amilyennek én szeretném.

Nem kerülöm a kliséket kifejezetten. Ahol jólesik, jól jön, ott igenis kell. Persze nem szabad túlzásba vinni, mindig jókor és jó helyen kell alkalmazni őket. És ami fontos: én NEM direkt alkalmazom őket. Egyszerűen akkor épp egy olyan szitu jut az eszembe, amit az emberek klisének neveznek. A klisék - legalábbis nekem - sokszor megnyugvást adnak számomra. Hogy igen, ez így van jól, ennek így kellett történnie, és kész. Ezért is esik jól néha egy-egy bugyuta amerikai romantikus film, vagy vígjáték. Lehet hogy ezzel csak én vagyok így, de igen: nálam találhatóak klisék. Mert nekem kellenek. (Persze a túlzott klisétől engem is kiráz a hideg).

Ezernyi hibám van. Lehetne jobban fogalmazni, lehetne szebben leírni, lehetne órákig javítgatni, hogy tökéletes legyen, de én nem törekszem ebben a műfajban a túlzott tökéletességre. (Helyesírásból jó vagyok, azzal nincs gondom. A fogalmazást is egyszerűen, de általában normálisan meg szoktam oldani. ) Én arra törekszem a legjobban, hogy érzelmileg a lehető legjobban átadjak valamit, az olvasó teljesen egybe tudjon olvadni a szereplőkkel, együttérezzen velük.

Kedvencem a yaoi. Szinte csak azzal írok, és el is mondom miért. Számomra a yaoi párosok sokkal több fantáziát rejtenek, mint a heterok, és nem a testiség miatt - hanem pontosan az érzelmek miatt. Egy férfi és egy nő sokkal valószínűbben lesz romantikus kapcsolatban mint két azonos nemű egyén. Illetve felmerül az a probléma is ezen párok esetében, hogy egyikük mondjuk nem meleg. Rengeteg érzelmi hullámvasutat rejthet magában, galibát, szituációt, és imádom. Na meg persze jól esik elképzelni bizonyos dolgokat. Kekeke~

Műfajban nem is tudom, hogy mit kedvelek igazán - mindig a történet adja, de a legkedvencebb és a legbeváltabb témám az, amikor egy átlag emberről írhatok. (mondjuk a mai fici pont nem ilyen, az egy valóságba helyezett szituációról szól) Egy átlagos kisemberről, és az ő kis érzéseiről, az ő világáról, amiben él. Erről majd másik ficinél bővebben.~

Az idővel néha kicsit hadilábon állok. Néha félve ugrok egy-egy napot, hetet, vagy akár hónapot egy történet során, mert folyton az jár a fejemben hogy "dehát azalatt is történhettek dolgok". Erre tudatosan figyelek, hogy merjek ilyeneket megcsinálni.

A helyszínek szempontjából az a legjobb - és legkönnyebb - ha eleve van egy létrehozott színtér a fejemben, ahol kvázi mozgatom a szereplőket. Én legalábbis mindig előre el tudom képzelni a helyet, és bármikor elképzelem, teljes mértékben ugyanúgy jelenik meg előttem minden. Nem szeretek tág térben lenni, így inkább csak egy pár helyszínes színteret szoktam használni. Pl. iskola, városrész egy-egy helyszíne. (Kivéve, ha annyira adja a szituáció, hogy messzebbre menjenek).

Körülbelül ennyit tudnék elmondani arról, hogy én hogyan is gondolkozom az írásról. Most pedig nézzük azt a bizonyos fanfiction-mustrát!

Az eddigi publikált műveimet fogom terítékre hozni, és a leírni velük kapcsolatos gondolataimat. Némelyik már rég megíródott, némelyik még mindig íródik, vagy talán lehet az is, hogy sosem fejezem be. Erről is írok bővebben, hogy ha pl. nem tudom folytatni, akkor az miért van, vagy miket éreztem egy-egy adott fici írása alatt.

Kronológiai sorrendben megyek majd. Ha szeretnéd megtudni, milyen fanfictionjeim vannak eddig, milyen jellegűek és miről szólnak, akkor KATT IDE. Ezekről lesz szó majd ebben a bejegyzés-sorozatban.

Igyekszem spoilermentesen írni, de ha mégis van, akkor előre szólok majd!

1. áldozat: From best friend to Boyfriend
(http://jongkeyfanfic.blogspot.hu/)

Életem első K-pop ficije. Látszik is a béna designon. XD Kifolyik tőle a szemem. Szegény olvasók~  

Ez az a korszak, amikor még tényleg csak magamnak írtam. Emlékszem, egy fancamos videó inspirált a megírásában. Így utólag olvasva rengeteg baki van benne, formailag is, és hülye fogalmazások, (na meg a bugyuta fejezetcímek) . De szívből, lélekből jött, friss JongKey rajongói ésszel, és tapasztalatokkal. :D Emlékszem, az erotikus jelenetnél nagyon zavarban voltam még magam előtt is, talán érződik is benne - és még a fiúkat sem ismertem annyira. De alapvetően szerettem írni ezt a ficit. Itt jöttem rá arra, milyen jó is E/1-ben írni, Jonghyun karakterébe nagyon bele tudtam magam élni (hisz ő volt az első biasom).

Amit igazán szeretek ebben az írásomban és jó emlékkel tölt el az az, hogy egyáltalán nem volt meg előre, mi fog történni. Csak részről részre vitt a fantáziám. Tudtam, hogy össze kell hogy jöjjenek, és kész. De hogy hogyan, azt nem... mégis elkezdtem írni, és emlékszem, nem gondolkoztam. Csak jöttek a részek, könnyedén mint kés a vajon. Na, ennyit számít a feszültség meg a görcsölés... úgy nem megy. Egyébként általában az ilyen írások a legjobbak... amik spontán jönnek. :) És lám, mégis van egy íve a történetnek, nem csak megy a langyos vízben. Van előkészítése, van egy pont ahol beindulnak az események, tetőpont is, és megoldás is. És mindez abszolút nem tudatosan.

Mint minden írásomban, itt is nagyon törekedtem a reális szituációkra, reakciókra. Nálam mindig ez a fő szempont. Hogy "elképzelhető volna ez így a valóságban?" Folyton ez jár a fejemben. Méghozzá azért, mert a legjobb, amikor az ember azt gondolja, hogy "úristen, ez akár még tényleg is így lehetne!!"

Régi, kicsit kopott, elég amatőr, de azért szeretem. :) Lehet hogy egoistán hangzik, de én szeretem az írásaimat. Csak olyat merek publikálni, amit magam is szeretek, szeretem olvasni és "újranézni". Sosem értettem amúgy azokat, akik kirakják de odaírják hogy "hááát, szar lett fuu de azért itt van". -.-

Örülnék, ha valaki aki olvasta, hagyna egy pár soros véleményt. Arra is kíváncsi lennék, hogy aki nem olvasta, az ebből az egész bejegyzésből milyen ficire számítana.

Következő áldozatom a fanfic-mustrában: a Who will be your choice? c. ficim. (ez is régi. fuj de hülye címeket adtam nekik.)