Frissült oldalt a rendszeresen látogatott oldalak palettája, mert elhatároztam, hogy ezentúl sűrűbben olvasok majd más blogokat. Bár én nem vagyok annyira a híve a nagyonszemélyes, mitörténtvelemma fajta blogoknak, de most olvastam egy érdekes bejegyzést Cassie-nél, amitől fellángolt bennem az érdeklődés. Ráadásul Jenna blogjára is felnéztem, ami szupernek ígérkezik, és aaahj, ANNYI SOK SZÉP BLOG VAN, hogy én komolyan... lassan elásom ezt itt :'D Ezért is kérnék többek között egy apró segítséget is tőletek a bejegyzésben. Illetve ezen kívül még... áh, inkább nem írom ide miről szól a bejegyzés, mert akkor egyáltalán nem biztos hogy rákattintotok. De mostmár ha idáig eljutottatok az olvasásban, valószínűbb hogy előtört belőletek a kíváncsiság, és megnyitjátok. Muhaha >:D Na, ha érdekel pár személyes hülyeség, akkor go~

(Ha nem, akkor kötelezek ennek a kajáló-táncoló Taeminnek legalább egy percen keresztül való bámulására ˇ_ˇ)

1. I'm addicted to Addicted

Én nagyon durván rászoktam erre a sorozatra O_O Már végignéztem mégegyszer, megnéztem minden behind the scenest (bár azt fáj nézni, hiszen lerombolja a két karakter gyönyörű szerelmét T.T</ 3) minden interjút végignéztem, (Pl. megtudtam, hogy Weizhou szája és orra azért volt olyan rohadtul piros végig, mert az egész forgatás alatt meg volt fázva. :')) felirakoztam az összes főszereplőnek az instagramjára, lefekvés előtt azt nézegetem xD És ugyanúgy végigizgultam a sorozatot másodszorra (bár így már feltűnt pár blooper amin látszik hogy rohadtul alacson költségvetésű a film... xD pl. egyik képkockán van fejpántja az illetőnek, másikon nincs, a harmadikon megint van.. megesik ez néha Hollywoodban is, hát akkor miért ne pont egy ázsiai melegdrámában ne fordulna elő :'D)  Igazából most ezt azért írom, hogy ha esetleg netán véletlenül most olvasná ezeket a sorokat valaki, akkor lehetséges, hogy megjön a kedve hogy megnézze ezt a csodás webdrama-t. :3 Már egyszer írtam egy bejegyzést róla korábban, ahol megtaláljátok az angol felirathoz a linket.

Igazából, ez a sorozat alatt nemis látszik mindig igazán, de ez a két főszereplő pali azért megérne néhány ajtócsapkodást. Khm.

Nem is tudom, olyan fura egyébként. Mert Xu Weizou a sorozatban kevésbé jön ki attraktívan, na de hhmmmmmm~ :3

De valamiért engem a Gu Hai-t játszó Huang Jingyou azaz becenevén Johnny jobban megfogott.

Ő élőben is olyan Gu Hai-s. :3 És ráadásul 187 cm *_____* (égimeszelő, elálló fülek... Chanyeol kínai kiadásban x'D)

NA DE térjünk vissza a filmre!

Nem csak nagyon jó a színészi teljesítmény, és szerintem elég jó a sztori is, de az is tetszik ebben a sorozatban, hogy életszerű. Nem az a "teljesen tökéletes, babapopsi arcú egyének tökéletes módon kitalálhatóan összejönnek és boldogan élnek míg meg nem halnak" féle dolog. A két srác teljesen olyan, mintha az utcáról szalajtottad volna (persze azért a jobbik fajtából :'D), és nem is viselkednek másképp. Jó, van azért vitatnivaló is a sorozatban, de engem az most nem érdekel, mert tetszik és kész. :3

Igazán tele van érzelmi hullámvasutakkal, kibontakozásokkal, a két karatker nagyon erős. És egyáltalán nem egészítik ki egymást, mégis rohadtul összeillenek. Teljesen átérzed, mi zajlik a fejükben. (SPOILER LEHET!) Kettős érzések uralkodnak a nézőben, főleg a vége felé. Bai Lou Yin-t már-már félted a kissé pszicho-jellegű, megszállott Gu Hai-tól, ugyanakkor hihetetlenül szurkolsz nekik, és úgy gondolod, egészen biztos, hogy jó kezekben lesz mellette. A jövőjüket is el tudod képzelni, mert nagyon izgalmas kapcsolatnak mondható az övék - pont azért, mert nem az van, hogy "őket aztán egymásnak teremtették". Mindig van új dolog a kapcsolatban, de nincs olyan, ami miatt megromolhatna. 

Azért is nagyon érdekes a történet, mert - ami miatt én is szeretem a yaoi műfaját, és szeretek benne írni - ugye az elején egyáltalán nem gondolnád Yin Zi-ről (Bai Lou Yin beceneve), hogy meleg. És sosem gondolnád, hogy valaha hajlandó lenne Gu Hai-al összejönni. (SPOILER!) De Gu Hai olyan szinten bekebelezi, hogy a végén - a saját maga kőkemény megszégyenülésére - mégis eljut idáig. És bár Yin Zi rettenetesen makacs, és szigorú magával szemben, belül nagyon jószívű és mély érzésű, csak ezt magától is megtagadja. És ezt Gu Hai teljesen jól tudja - ezért is szeret bele Yin Zi-be, mert átlát a páncélon.

És a másik - ami megintcsak okot ad arra hogy szeressem a műfajt - hogy nem a külseje fogta meg Gu Hai-t. Egyszerűen megszerette Bai Lou Yin-t, és nem érdekelte többé, hogy most akkor ő fiú, vagy lány, vagy mi van, egyszerűen szerelmes lett, és ettől megszépült a számára. Ezt hívják igazi szerelemnek.

És ezt ez a két kő-hetero férfi elhitette velünk. Nagy taps!

Egyébként nem csak a két főfőszereplő nagyon imádnivaló. You Qi  és Yang Meng - akik egyébként valószínűen a második évadban összejöttek volna és askdhfkasjdfhpsdjf. *q* Erre eléggé nagy valószínűséget ad az, hogy az egyik BTS-ben épp egy csókot próbáltak, (5:42-től [úgy tűnik mintha a videó készítőjének tetszett volna a momentum XD]) hm, egészen hitelesen. OwO Ők amúgy is tök jó barátok az életben :)

Egy szó mint száz... köszönöm annak, aki megalkotta ezt a csodás filmet, köszönöm a színészeknek, a novella megírójának... és az internetnek, hogy volt lehetőségem megnézni T-T <333 Csodás cast vagytok, imádlak titeket~

2. "Fanság", mint olyan

Én annyira remélem, hogy ha lesz gyerekem, akkor ő is rajongó típus lesz. Csak mert én mindig is az voltam, és én tudom, hogy ez mennyire jó érzés. Nem az elvetemült, szociális élettel nem rendelkező fanokra gondolok, hanem arra a fajta rajongásra, amikor tényleg, szenvedélyesen szeret valamit. Amikor tudja milyen, amikor igazán utánajár, energiát fektet valamibe (mondjuk készít weboldalt, vagy angolul tanul hogy értse amiért rajong), mert annyira szereti. Legyen valami, ami iszonyatosan érdekli őt. Mert annál rosszabb nincs, amikor az ember igazából nem szeret úgy nagyon semmit. Kedvel ezt-azt, de nincs kedvence. De amikor határozottan tudod, hogy mit szeretsz, az olyan jó érzés, nem? És igen, ezek a rajongások lehetnek időszakosak, de minden időszaknak megvan a maga feelingje, amire az ember mindig szivesen gondol vissza - és minden rajongott dologtól kap valamit, amit magával visz az életbe. (Ezért mondjuk fontos, hogy azért viszonylag értelmes dologért rajongjon. :D) Én is el tudom mondani, mi az amit a j-rocktól, a kpoptól, vagy csak úgy magától az ázsiai érdeklődéstől kaptam - itt van pl. az írás is, enélkül nem is biztos hogy írnék. Vagy az alázat, a kemény munka, amit az ázsiaiak mutatnak, és akaratlanul is követjük őket ebben. Jó, persze minden éremnek két oldala van, de ha a jót látjuk meg és jegyezzük meg, akkor semmi gond nincsen.

3. Hogyan kell? HELP ME

Valaki magyarázza már el, hogy kell ilyen szép képes cserés izét csinálni? Mármint olyat, amikor ilyen apró, egyenlő méretű képek vannak kint. Külön külön meg kell méretezni, szerkeszteni az összes képet, és simán egymás mellé rakni, belinkelni, és voilá? Bloggerek, ha bárki olvassa aki ért ehhez az kérem segítsen! Le vagyok maradva itt mindennel a gportalon, nem hogy egy normális CSS-t nem tudok összeeszkábálni, de még ez a kép cucc is gondot okoz... :'cc

4. Ajánljatok már zenét pls

A nemrégiben felfedezett és lassan rongyosra hallgatott számaimat kezdem megunni, de nem tudom hogy honnan szedjek újakat. Így titeket kérlek meg, hogy linkeljétek be ide alulra nekem kedvenc számotokat! Nem feltétlen kell k-popnak lennie, a lényeg, hogy ne mulatós, ne death metal vagy depresszív rock legyen. :D A pop számok előnyben, főleg, ha férfi az énekes! Kíváncsi vagyok~~

5. Égő vagy nem? Ez itt a kérdés

Ez a blog anonim. Írói tevékenységem szintén. És egyáltalán nem vagyok egyedül azzal, hogy nem merem felvállalni arcomhoz ízlésem egyik részét. Ez azt jelenti, hogy szégyelljük azt az oldalunkat, amelyet itt megmutatunk. Nem merjük azonosítani a valódi, a virtuális világon kívüli énünkkel, és félünk attól, hogy valaki véletlenül rájön: mi, és a "másik" énünk egy és ugyanaz. De miért van ez?
Részemről a yaoi, a fanfiction írás és az elvetemült rajongásom miatt van - pedig ez is Én vagyok. Azonban a világ ezt nehezen acceptálná, talán még el is fordulnának tőlem páran emiatt, mert nem tudnák elképzelni, hogy én ilyet szoktam. De vajon van okunk arra hogy ettől féljünk? Lehet, hogy túlaggódjuk a dolgot? Vajon van okunk arra, hogy szégyelljük azt, amit szeretünk? Netán mindenkinek van egy ilyen oldala, csak mi hisszük azt, hogy csak nekünk van? Fogas kérdések ezek.
Persze, környezettől függnek a válaszok. Ha valakiről a kezdettől fogva tudják, mit szeret, akkor nem lepődnek meg semmin. Sőt, úgy azzal barátkozik csak össze az ember, aki ezzel együtt elfogadja őt. De a mai világban , főleg felnőttként mégnehezebb ezt felvállalni. Egy középiskolás, netán általános iskolás esetében ez jobban elfogadható, hiszen valamilyen szinten a rajongás kissé gyermeki dolog. Mindenesetre úgy gondolom, hogy kell egy privát szféra - legalábbis nekem mindig is kellett - egy saját kis "világ", ami CSAK az enyém. És senki nem kérdez róla, senki nem kéri számon, és minden úgy alakul, és annyit foglalkozom vele, amennyit jólesik.
A másik a yaoi, boys love szeretete. Mennyire fogadják el az emberek, ha megtudják, hogy te kedveled ezt a témát? Én mindig is úgy gondoltam, hogy - mivel a társadalom nagy része homofób - teljesen bizarrnak tartja, és nem tudja elképzelni, mit lehet ezen szeretni. Talán még beteg elméjűnek is gondolnak egyesek emiatt. Szerintem ez elég szomorú... de talán mindenkinek van egy kicsit a szokásostól eltérőbb dolga, amit kedvel. És mellesleg, ez is környezet függő.

Ti mit gondoltok erről?

ÉS SZAVAZZATOK MÁR. LÉGYSZI. PLS. BAL OLDALT. ALUL. T____________T