Néztem ilyen, meg ilyen, meg ezekhez hasonló videókat. Mit tudom én, hogy hogy akadtam már rájuk (talán valami vicc oldalon volt az egyiknek a linkje). Ezek most pont a mai fiatalságról, a Z generációról szólnak, de felnőtt emberekről is beszélhetnék. Miért imádja manapság mindenki mutogatni, világgá kürtölni az egész életét, meg úgy teljes egészében önmagát? Hát persze, biztosan azért, mert annyira el van szállva magától... Vagy mégsem. Egy nagyon érdekes és ritka szemszögből fogom vizsgálni a témát.

Engem mindig érdekelt az emberi viselkedés. Mit miért csinálnak az emberek? Mi van mögötte, azon kívül hogy "hát azért állítja fel ilyen idióta ecsetmódon a haját, mert egyszerűen egy kis köcsög", vagy "azért rakja ki a mellét meg rak magára egy csomó vakolatot, mert egy k*rva"? Mondhatok ilyet egy olyan emberre, akiről csak annyit tudok, hogy van egy kompromittáló/furcsa videója? Reprezentálja ez a videó az ő teljes énjét? Azt gondolom, hogy ettől én már ismerem őt, tudom milyen, és elítélhetem teljes mértékben, sőt: diszkriminálhatom?

Minden emberi viselkedésnek megvan a maga miértje, ahogy annak is, ahogyan manapság miért van az, hogy az emberek előszeretettel mutogatják önmagukat(?), hirdetik véleményüket mindennel kapcsolatban, nézik vissza százszor önmagukat, akár videóblogon, vagy sima blogon/facebookon egy-egy bejegyzésüket, mondván "igen, igen ez így jó lesz, ezt így már kirakhatom, rendben van, 5 perc múlva meg is nézem, hány like, és komment jött rá!"

Biztosan mindenki azért van elfoglalva magával, mert annyira imádja önmagát visszanézni, azt gondolja hogy ez az embereket biztosan érdekli majd, nagyra van magával, és hatalmas az egója. - Ez a közvélemény általában.

Holott teljesen az ellentéte a dolog - legalábbis szerintem. Az ilyen emberek MIND megerősítést várnak a külvilágból saját magukra. "Milyen vagyok? Jó vagyok? Helyes ahogy gondolkozom? Jól nézek ki? Vicces vagyok? Elég ironikus vagyok? Elég menő vagyok? "

Hát ki tesz fel ilyen kérdéseket, ha nem az, aki bizonytalan önmagában? Akinek egészséges az önértékelése, annak nem kellenek megerősítések. Minek is? Hisz ha jön is bármilyen vélemény, akkor még ha el is gondolkozik rajta, ha nem ért egyet, akkor nem fogja őt az megsérteni. Akinek viszont ebből a szempontból semmije nincs, az mindenhonnan éhezik egy visszajelzésre, hogy végre képet kapjon önmagáról.

És itt jön a veszély.

NAGYON vigyázzatok a fikázódással barátaim. Mert nem minden arany, ami fénylik, nem minden ami annak látszik.  Egy Dósa Fanni is lehet egy belül reszkető, összetört, 0 önbecsüléssel rendelkező egyén, egy maszk alatt. (Jó, róla mondjuk nem gondolom hogy pont ilyen lenne, nála a szülei cseszték el, de nagyon) De az ilyen gyenge embereknél elég ha csak 1x telik be a pohár, és már nyúl is a pengéért és megy a fürdőbe. Vagy a gyógyszerekért. Vagy áll a hídnak a szélére. Mert ELHITTE. Elhitte, hogy ő egy senki, egy "k*rva, p*csa, nyomorék, g*ciláda" stb. ilyeneket lehet olvasni. Gyerekek, az internet a legveszélyesebb hely. Főleg a fiatalok számára.

Egy dolgot mondjuk nem értek. A rendes, napi bloggereket, akik minden nap leírják hogy velük mi történt. Oké, ha valamilyen nagyon izgalmas életet él, vagy olyan hihetetlen jó stílussal ír amit tényleg érdemes olvasni mert az ember mondjuk röhög rajta, azt megértem. De miért írja le valaki, hogy "hát, ma felkeltem, elmentem fogatmosni... aztán elmentem suliba. Hát nem sok történt, kaptam egy ötöst matekból. Pisti már megint beszólt nekem, de nem nagyon foglalkoztam vele. Otthon tanultam, ahj, nem megy ez a hülye tantárgy, blalaaaalblalbalbalbalalaaaalbal". Erre.... ki kíváncsi? Mármint nekem nem fáj ha erre mondjuk kíváncsi egy-két ember, akkor persze legyen, nem árt ezzel senkinek, csak az indíttatásra lennék kíváncsi. (Az én blogom azért egy kicsit más kategória, mert nem rólam szól, hanem arról a részemről, akit Park Il-Joonnak hívnak, illetve nem is róla, hanem ami őt érdekli.) Mert nem rossz dolog a napló, tök jó, ha az ember évek múlva vissza tudja olvasni, vagy kiírhatja magából az érzéseit, de az mégiscsak egy magán jellegű dolog kéne hogy legyen, nem?

Mikor vannak el az emberek önmagukkal? "Jóban vannak" önmagukkal? Ez egy fontos dolog. Hogy néha merjek magammal beszélgetni. Merjek a tükörben önmagammal elszámolni, a külsőmmel, a belsőmmel, a tetteimmel, azzal, aki én vagyok. Mindenki nélkül. Egymagam. Amikor kivételesen csak a saját magam véleményére vagyok kíváncsi, nem pedig máséra. Szerintem ez a legfontosabb.

Van mégegy dolog, amit egyáltalán nem értek, még jobban nem értem mint a blogolást. Ez pedig az Ask.fm nevű oldal, szolgáltatás, mit tudom én hogy micsoda. Néztem egy videót - legfőképp ez inspirált arra, hogy megírjam ezt. ( Erre a videóra gondolok. )

Miért lesz híres egy olyan ember ma, aki semmit nem tesz, csak online kérdésekre válaszol? Miért kezd el bárki is sztárolni egy ilyen embert? Miért rajong érte? /A rajongás egyébként a legnagyobb veszély. Mi rajongók irányítunk mindent ám!/

Ezekre a srácokra egy biztos: a szüleik nem fordítottak elég figyelmet, vagy legalábbis nem alakítottak ki bennük normális értékrendet. Valami hibádzik, az tuti. Éheznek a figyelemre, amit meg is kaptak, és ezt a sok rajongó jóól meg is erősíti bennük. A rajongóknak sem tanította meg senki rendesen, hogy mi az igazi érték, mivel ha tudnák, akkor a semmiért nem rajonganának. Sajnos ez egy ördögi kör, amint látjátok.

Durva, hogy itt tartunk. De egyszerűen.... én úgy gondolom, hogy nem okolhatunk senkit ezért. Egyszerűen, ide tart a világ. Az emberi viselkedés ilyen. A saját fejlősédünkbe fogunk belepusztulni. Az emberi természet mindig is arra törekedett, hogy a dolgokat kényelmesebbé, élvezetesebbé tegye saját maga számára. És eljutottunk a kőlándzsától az iPhone-ig. Nem tudom mi jöhet még, de valamiért úgy érzem, hogy ha az emberiség történelme egy cigaretta volna, akkor már eléggé a füstszűrőnél járunk... (Milyen idióta hasonlat volt ez...?)

Ja, csak hogy a saját kritikám se hagyjam ki! Én miért írtam meg ezt a bejegyzést? Miért éreztem indíttatást, hogy elmondjam az internet számára? Ráadásul nem a valódi nevemben, a saját személyem nevében?

Nos, ez is összefügg azzal, amit én leírtam - valahol legmélyen biztos én is megerősítést várok tőletek, ezzel a részemmel és a véleményemmel kapcsolatosan. De ha kevésbé mászunk bele annyira, én csak annyit írnék, hogy azért, mert talán egy hangyányit más szemszögből, negativitás nélkül tudtam egy elég megosztó témáról szót ejteni... és kíváncsi vagyok, ki mit gondol még erről. Reflekcióknak örülnék.:3