Elsősroban a Teen Top koncert előtt készült interjúról van szó amit az Ázsia c. műsorban forgattak. Igazándiból nem először látom most ezt a videót, anno még Minhae blogján találtam rá, és ezért ez most nem egy friss reakció. (Akkor kellett volna inkább megírnom a bejegyzést :D) Csak nem volt rá időm. De most eszembe jutott, és azt hiszem jobb ha most öntöm ki a lelkemet, miért is szégyellem magamra használni a "kpopper" kifejezést. (már ha úgy értelmezzük, ahogyan én.)

ITT LEHET MEGTEKINTENI a videót, amiről beszélek (nem találtam sehol külső linket rá, úgyhogy ha nem bánja kénytelen voltam Minhae blogbejegyzését berakni ide).

Kezdjük a 10:32-es okos-trióval. Már a kérdés is hülye, az tény. "Miért nem magyar zenét hallgatsz?" Hát bazmeg, persze, kötelező azt a zenét hallgatnod, amilyen nemzetiségű vagy, hisz ez így van rendjén nem? Na és ha már itt tartunk, miért nem csak magyar ruhamárkát húzol fel, meg miért nem csak magyar kaját veszel, meg MIÉRT NEM HORDASZ MATYÓHÍMZÉST MEG PÁRTÁT B+? ..... shit. A magyar popzenei kultúra színvonalát meg se kell említenem, szinte költői kérdés az hogy "miért nem magyar zenét hallgatsz".

Szóval igen, a kérdés is hülye, DE a válasz sokszor méghülyébb. Elsőnek az "egyszerűen mert nekünk az jobban tetszik" még oké, mert ez az igazság, valóban jobban tetszik nekik. DE... édes Istenem... Itt jön a kifejtés. Az egyik csaj szerint: "sokkal különlegesebb". Micsoda érv...!! Még jó, hogy nem kérdezte meg arról, hogy miért különlegesebb, mert körülbelül annyira biztos hogy nem tudott volna rá válaszolni, mint az, hogy én most épp itt gépelek.

BEZZEG!! Azt azonnal meg tudja mondani, hogy mikor született, és kb. azt is, hogy milyen alakú a lábujjkörme L.Joenak. De azt képtelen megmagyarázni, hogy miért tetszik neki a zene. MI IS A LÉNYEG, KÉREM?

Konklúzió: az igazság az, hogy megtetszettek a srácok, így hát persze a zene is mivel az velük együtt jár, és most jöttünk nyálat csorgatni!

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ha ezeknek a lányoknak ha életükben először mutattál volna meg egy K-pop számot, úgy, hogy nem találkoztak még a műfajjal, és nem láthatnák közben a srácokat csak hallgatniuk kellene, egyáltalán nem lenne nagyobb szám számukra mint mondjuk egy angol vagy egy amerikai popszám. De ez érthető, ebben a műfajban nem is kizárólag ez a lényeg - én sem a zenei zsenialitás miatt szeretem őket, hanem a koncepció ragad meg általában, és van pár szám, ami tényleg egy zeneileg igényes számnak számít, amit sokszor hallgatok csak úgy magában. De nálam itt merül ki a Kpop iránti szeretet. És igen, én is csorgatom a nyálam. Csak annyi a különbség, hogy én nem próbálok úgy tenni mintha nem. Félreértés ne essék, nem azt akarom mondani hogy hülye aki hallgat minden kpop számot amit talál, és tényleg abba szerelmesedik bele, csak akkor tudjuk már megmagyarázni hogy miért, könyörgöm...

Aztán a következő kérdés: "mitől lebilincselő a koreai zene?" Na, mégiscsak előjött ez a kérdés. Persze nem az a lány válaszolt rá aki az előbb azzal érvelt, hogy "sokkal különlegesebb". De a másik válasza se volt a legeszesebb... "Jók a dallamaik" - bogárkám, miben fogadjunk, azt te se tudnád megmondani, hogy miért "jók a dallamaik". És az amerikai popzenének miért nem jók a dallamaik? Ezt meg tudod magyarázni?

Elárulom mindenkinek, hogy zeneileg, stílusilag kb. alig van különbség, de leginkább semmi különbség nincs a K-pop és az amerikai popzene között. Legalábbis szerintem. Pardoon.

"Nem csak koreaiul énekelnek, hanem angolul is" - szóval ettől különleges? Valahol egyrészt igen, hisz ritka az más popzenei kultúrában, hogy kevernek két nyelvet. (Mondjuk ez nekem pont nem nagyon tetszik benne.) De legalább van két sor amit mindenki nagyjából elsőre ért :'D A következő érv, hogy " a nyelv különleges", ami valóban igaz. Tényleg különleges számunkra a koreai nyelv, akinek tetszik a csengése, annak tökéletes a Kpop. Nekem személy szerint pont hogy meg kellett vele barátkoznom, nem pedig az fogott meg.

"Mi keltette fel az érdeklődést a koreai zene iránt?" - Az egyik csajszi végre őszintén megmondja, hogy a kinézetük. A zene hangzása is szerinte különleges (de gyerekek, mitől, miért? A zene miért? Ha leveszem az éneket, akkor aligha, vagy szinte egyáltalán nem tudnám megmondani (ha nem ismerném) hogy "hé ez tuti egy K-pop szám!" ) és az ejtés (gondolom a nyelvre gondolt).

"Különleges, egyedi, és megtaláltam saját magam is benne" - mondá'. Az tök jó ha valaki megtalálja magát valamiben. Egy ilyen "megmagyarázhatatlanul különleges" zenében, mint a K-pop. Hm.

Tudom, negatívan hangzik amit én ide lepötyögtem, de ne értsetek félre... én is, valóban egy különleges műfajnak tartom a Kpopot, de épp ez a lényeg - nem különleges zenének, hanem különleges műfajnak. Nagy a különbség, hisz a műfajjal minden hozzá tartozó dolgot - tánc, kinézet, koncepció - értem, a zene is csak egy része.

Szóval itt az előző három válaszolónál még voltak értelmes kijelentések, de később az interjú során enyhén rosszabbodott a színvonal nyilatkozás szempontjából.

Németh Dávid, aki az egész dolog történetét próbálja elmagyarázni meg hátterét, mindent teljesen jól elmond és én teljes igazat adok neki. Ő kb. megválaszolta az összes fangörlnak feltett kérdést, amit ők nem tudtak normálisan megválszolni.

Ismét jön egy illető, aki próbálja megmagyarázni, mégis mi fogta meg őt ebben a fajta zenében annyira.  Ő se jár sikerrel, nem tudja megmagyarázni normálisan. (Y) "Igazából nem tudom" - kezdi a mondatot. Szóval nem tudod, hogy miért a kedvenced ez a zene, miért áldoztál kb. 20 rugót egy koncertért? (annyi volt nem? A VIP jegy. Nem tom~ de az tuti hogy sok) Szuper vagy. Aztán végülis kinyögi, hogy " a hangzása, aztán nemtudom igazából". Na, ebben legalább van valami információ töredék, de a sajnálatos az, hogy még ő maga sem tudja szerintem, mi az hogy " a hangzása", nem tudná kifejteni jobban. Megnézi a dalszöveg fordításokat, ez már pirospont.

Aztán jön a kultúrális kérdés, hogy felkeltette-e a koreai kultúra iránt az érdeklődést a zene - az összes azt válaszolja hogy igen, (bár szerintem ha az orra alá dugnának egy papírt amin lenne pár kérdés korea igazi kultúrájával kapcsolatosan, nem hiszem hogy mindenki ki tudná tölteni). Személy szerint, nekem nem keltette fel az érdeklődésemet az igazi tradícionális koreai kultúra iránt ez a műfaj. Talán az emberek életmódja, szokásai érdekelnek egyedül, idáig bontakozott ki nálam az érdeklődés. Az, hogy elkezdték a nyelvet, az viszont mindenképp egy tök pozitív dolog. (Én egyszer néztem ennek utána, aztán 5 perc keresgélés után feladtam hogy kicsit megtanuljak koreaiul... rájöttem hogy nem így megy ez :'D).

Szegény magyarul nyilatkozó külföldi csajt sajnáltam (legalábbis nekem annak tűnt, de nem vagyok benne biztos. Lehet hogy valójában magyar volt, akkor sorry), mert látszik hogy sokaknak még a saját anyanayelvükön is nehéz nyilatkozni erről......
Egyikük egy fontos pozitívumot is felhozott, hogy sok új ismerőst lehet ennek segítségével találni, ami szintén igaz. Ebből a szempontból ez a beáramlás egy tök szuper dolog ~

A másik külföldi, aki angolul beszél, nem is a kérdésére válaszol... ("Miért szereted a kpopot?" válasz: "a barátnőm miatt"... mindegy, biztos félreértette, és azt hitte hogy azt kérdezi, hogyan ismerte meg a műfajt).

Jön még két interjúalany. Azt válaszolja egyikük a kérdésre, hogy szereti a megjelenésüket, és a zenéjükbe szeretett bele nagyon. Nem túl kifejtős, de legalább értelmes. A többi dolog is amiket mondanak, valóban igaz - az internet, a Gangnam style általi megismerés - bár szerintem az animéknek, japán dolgoknak - amit Németh Dávid is mondott - több szerepe volt ebben. És ami valóban elgondolkoztató, hogy PSY pont parodizálta ezt a világot, aztán mégis hozzájárult ennek elterjesztéséhez.

Ami még elszomorított - igen, ez az egész interjú valahogy siralmasan hatott számomra, főleg elsőre - az a "sokminden" amit tudnak a csapat tagjairól. Az a bizonyos L.Joe lábujjkörömforma jelenség, amiről az előbb beszéltem. Rendkívül fontos információk! Ki a legkisebb? Milyen a csillagjegye? Remek!! És mit tudsz a MUNKÁSSÁGÁRÓL? Jaaaa, nem sokat... "énekel". "Táncol". szupi. fuh.

Egyszerűen elkeserített, hogy manapság ezek a magyarországi fanok. Vagy ahogy hívják magukat általában, "K-popperek". Mit jelent ez egyáltalán? Azt jelenti kpoppernek lenni, hogy szeretem a srácok csini pofiját, tudom a csillagjegyüket, nem bírok értelmesen nyilatkozni arról hogy miért is szeretem a zenéjüket? És az igazi munkájukról alig van fogalmam (legalábbis a látottak alapján nekem úgy tűnik)? Mert ha így van, akkor én nem. NEM vagyok K-popper.

Vagy ha azt jelenti, hogy minél több kpop bandát ismerek, és mindegyiket imádom, megveszem a cdjüket, és csak, csakis ezt hallgatom? Mert akkor sem vagyok Kpopper.

Kezdjük ott, hogy én nem igazán ismerek olyan rengeteg bandát. Nem arról van szó hogy nem néztem utánuk, csak nagyon, nagyon kevés fogott meg. Történetesen elsőnek a SHINee, aztán az EXO, és még nyomokban (ami azt jelenti, hogy 1-2 számot hallgatok tőlük, láttam pár klipjüket és utánanéztem hogy kik is ők pontosan, de nem foglalkoztam velük tovább) a Big Bang, B.A.P, BTOB, Block-B, Teen Top, Super Junior. Ennyi... Tehát nem nagyon mondhatom ki hogy én aztán mindent hallgatok.

A másik az a bizonyos CD vétel. Én nem veszek eredeti CD-ket, mégpedig azért, mert jártam már úgy, hogy bele voltam szerelmesedve egy bandába, megvettem méregdrágán a DVD-ket és CD-ket, aztán elmúlt a láng, és csak álltak a polcon, nem voltak akkora értékek számomra. El is adtam őket a végén. Én nem akarom ezt újra végigcsinálni, bár tényleg jó lenne a kezemben tartani a valódi végtermékét az ő munkájuknak, és tudom hogy úgymond "tiszteletlenség" velük szemben a letöltés és egyebek... de tudom, hogy nem fognak éhenhalni, ha én nem veszem meg. Ha nagyon gazdag lennék akkor persze nem jelentene egyáltalán gondot.

Ha viszont akkor lesz az ember Kpopper, ha szinte minden szabadidejét a kedvencének a böngészésével tölti, Tumblr és Youtube órákig, google képkeresés és mentés, klipnézés, netán fanfiction írás akkor már közeledünk, mert én kb. ezekben töltöm ki a fangörlségemet. Na jó nem minden szabadidőmben, de azért elég sokszor. Ez kikapcsol és megnyugtat.

De valamiért borsózik a hátam a kpopper kifejezéstől. Mert mindig az ilyen hasonló megnyilvánulások jutnak az eszembe róla, mint amik ebben az interjúban voltak, és én nem tudom... annyira nem érzem magam egynek az átlagos magyarországi fangörl-társadalommal, hogy nagyon nem. Ez van.

Most meg elfáradtam és már nem is tudok mit írni, örülök ha a végére értél. Nyugodtan körmölj ide alá, én örülök neki, természetesen akkor is ha nem értesz egyet velem. Ha kultúrált módon hagysz véleményt, persze. Ah, olyan bunkónak hangzik ez a bejegyzés pedig nem akartam így. Wáááá inkább azthiszem le is zárnám. :'DD