Nem vagyok túl nagy fanfiction olvasó, meg könyvolvasó sem, annak ellenére hogy írok. De azért szeretek olvasni, csak nagyon kevés olyan könyv vagy fici van, ami megfog. Szoktam is keresni, csak tudjátok, sok olyan eset van, amikor megnyitom a blogot, elolvasom az első sort, és kb. bezárom. Hogy miért, azt ebből a bejegyzésből megtudjátok. Arról lesz szó, hogy szerintem mely ficik azok, amelyek annyira lelombozóak számomra hogy szinte el se olvasom őket... és hogy szerintem mitől jó egy írós blog, vagy egy történet.
Nem tudom, van-e jogom erről írni, de ezt a blogot úgy nyitottam meg, hogy elhatároztam, semmivel kapcsolatban nem rakok lakatot a számra, úgyhogy, sry, ha valaki úgy gondolja hogy én nem vagyok olyan státuszban ami megengedné hogy ezzel kapcsolatban "okoskodjak", akkor ne olvassa el. Egyébként is, nem a szentkönyvet írom le, hanem a saját véleményemet, és mindig fenntartom azt a lehetőséget hogy egyáltalán nincs igazam.
Ebben a bejegyzésben bemutatom azokat a ficiket is, amelyeket nagyon szívesen olvastam, még többször is, és sikerült elragadniuk engem.

Előre jelzem, hogy a felsorolt dolgok közül ÉN IS elkövettem egy-kettőt (pl. még zsengeíróként elkövettem egy-egy számmal írást [PL. "12 éves koromban..."] illetve az egyik régi blogomnak átlátszós a háttere, és fehér a betű.), utólag tudom hogy hiba volt, és tanultam belőle! Az idő, tanácsok és sok utánaolvasás tanította meg nekem azt, hogy ezeket nem jó elkövetni.

Amiktől hülyét kapok:

•    Amikor a gondolatjelek után nincs szóköz!! Tudom, nem ez jelenti azt hogy jó-e egy fici, de engem olyan szinten idegesít, (főleg ha bekezdés-nélküliséggel párosul) hogy ha az első pár mondat után nem fog meg és éri meg továbbolvasni, akkor bezárom.
•    Az egész fici egy tömb, gyakorlatilag nincsenek bekezdések. Szerintem azért fontosak a bekezdések, mert különböző jelenetek között, az ember szemének "átugratása" is alkot az ember fejében egy kis levegővételt, egy "snittet" a sztoriban. Nagyon nagy szükség van ezekre. Ha nincsenek, akkor összetorlódik (legalábbis nekem) az egész cselekmény, olyan, mint amikor valaki hadarva mesél valamit, és nem tudom követni.
•    Olyan apró betű, hogy kiesik a szemem. Ahhoz naggyon jónak kell lennie a ficinek, hogy hajlandó legyek a szemem rontani folyamatosan. (Ennek ellentéte a lóbetű effektus. Az se jó.)
•    Plusz bónusz, ha sötét a háttér, és fehér a betű. Így garantált a vakulás, főleg miután felnézek a ficiből, és mindenütt látom a csíkokat utólag. Just... no.
•    Kép a háttér, és túl átlátszó előtte a modul, így a betűk elolvasása nehézséget jelent vagy zavar a mögötte lévő kép. Plusz bónusz, ha egy pici képet rak be valaki háttérnek, ismétlődve. Nagyon gagyi, ha valaki nem ért hozzá akkor inkább kérjen segítséget, de ezt ne.. :c
•    KÉPEKKEL TELETŰZDELT FICIK!!! - pl.: leírja, hogy egy házban laktak, és odarak egy google képkeresés által talált képet egy házról. Gyerekek, szerintem mindenki tisztába van vele, hogy néz ki egy ház! De ha te azt akarod hogy pontosan olyan házat képzeljen el az olvasó, akkor ne legyél már lusta, és írd már le! Ha nekiálltál írni, akkor ennyit ne sajnálj! Az idolról nem baj egy-egy kép minden fejezethez, de akkor se rakosgass össze vissza képeket bele, mert rohadt idegesítő!
•    Számokkal leírt számok. Vannak erre szabályok, és már számtalan konkrétan az írással foglalkozó blog is van, ahol lehet ezzel kapcsolatban meríteni. Nem írjuk le hogy Pista 10 évesen ment át a másik iskolába. Tíz. És nem 1 csókot adok valakinek hanem egyet.
•    Szex szex szex szex szex. Lehet hogy valakinek ez az ízlése, nekem nem. Amikor már az első fejezet harmadik bekezdésében nekiállnak a dolognak, számomra lelombozó. És az is, hogyha az egész történet csak azt szolgálja, hogy mikor lehet benne úúúújra szex. És nincs mögöttes mondanivaló. Szerintem sokkal ütősebb ha csak egyszer-kétszer van, de az jókor jó helyen. ;3 De persze megértem én, a fanfictionírók többsége tinédzser, akikben lángolnak ezek az érzések.
•    Túl rövid mondatok. Vagy túl hosszú mondatok.
•    Sok felkiáltójel!!!!!!!! és pont.......... és kérdőjel????? egyszerre.
•    Vesszők hiánya T_______T
•    Amikor túl sok "és"-t használ az illető, és nehéz követni, és az a gond hogy nem meri két mondatban leírni ugyanazt, és emiatt nagyon idegesítő olvasni, és ami még a legjobb ha még vesszőt se rak bele, és elfelejti hogy az és elé kéne vessző, és nagyon kár érte, hogy nem veszi észre, hogy ez rossz.
• Az idők keverése... döntsük már el, hogy írunk. :c
• Szép külső, de semmit mondó belső - menő design megvan, szuper, rendben van, de olyan unalmas a történet, hogy bealszom miközben olvasom. Vannak ilyenek is.
• Amúgy tök jó lenne a történet, de a szörnyen amatőr design, villódzó betűk és hasonlók (amiket odafenn leírtam), elveszik a kedvem. Ha nem tudunk csinálni designt, válasszunk egyszerűt, vagy kérjünk meg valakit.

Amiket én is sokszor elkövetek a mai napig, és nem olyan idegesítő hibák, de jobb ha betartjuk:

• fáradság-fáradtság (pl.: Megéri a fáradságot; Eluralkodott rajtam a fáradtság)
• helység-helyiség (előbbi az pl. egy szoba egy házban, a másik pedig pl. egy város)
• egyenlőre-egyelőre (Szerintem kb. az elsőt nem is szoktuk nagyon használni, de az hogy "Egyelőre még nincs új hír" az nem egyenlőre.)
• Én ezt nem szoktam elcseszni, de egy tanács: kulcscsont. Igen, ez így a jó. És a véleménynyilvánítás is.
•    Egy párbeszéd közben ha berakunk egy gondolatjelek közötti cselekvést vagy akármit, majd utána folytatjuk a szereplő mondatát, akkor hivatalosan nem rakunk pontot a gondolatjel elé, felkiáltójelet és kérdőjelet viszont igen. (Ha nem így van javítsatok ki!!) Kivéve ha egy nagybetűvel kezdett, rendes mondat következik utána, nem pedig olyan, hogy pl.: "- Te nem vagy normális - vetette oda Youngjae". A következő fajta az szerintem ritkább, legalábbis nálam, pl: "- Akkor sem csinálom. - Karba fontam a kezemet, és leültem a székre. - Én erre nem vagyok hajlandó." ) Na ez az a szabály amit a legtöbbször megszegek, mert ha én azt szeretném, hogy levigye a hangsúlyt a szereplő a mondata végén, akkor nekem egyszerűen az a pont KELL! >:c Úgyhogy előfordul, hogy "- Na ne mondd. - vonta fel gúnyosan egyik szemöldökét Kai." lesz belőle. Sőt, van hogy a hangsúly és egyéb elképzelések miatt, a vesszőket is kicsit rendhagyóan használom (de egyáltalán nem zavaró mértékben), annak ellenére hogy tudom hogy máshogy kellene.
•    Én még csak most kezdtem el erre rászokni: sorkizárt igazítás! Sokkal szebb, mintha ilyen cikcakkban van a széle a mondatoknak. Átláthatóbb is. Nem is értem miért nem csináltam ezt a kezdetektől. : D (Aki nem tudja mi az: fent ahol be lehet állítani, hogy baloldalra, vagy jobb oldalra, esetleg középre igazítsa a szöveget, ott van mellette egy olyan, hogy egyenletesen, ideális módon elosztja a szavak között az "űrt" a mondatokban, így gyakorlatilag se jobbra, se balra nem igazítja.) Arra amúgy még nem jöttem rá, hogy hogyan kell behúzást (így hívják...?) csinálni a bekezdések legelejére.

Ezeket NEM tájékoztató jelleggel írtam ide, hanem azért, mert ÉN így tudom, de légyszi, ha bárki téves infót talál az szóljon, hogy akkor én is jól tudjam!

Szerintem mitől jó egy fici?

  Ez nyilvánvalóan egyéni ízlés kérdése is. Én személy szerint a szórakoztató, könnyed olvasmányokat szeretem, ami nincs teletűzdelve barokk körmondatokkal és nincs tele leírásokkal, amiket sok ideig tart vagy nehéz elképzelnem, esetleg nyolcszor el kell olvasnom, mire rájövök hogy ez most mit akar mondani. Ez számomra nem szórakoztató. Lehet egy fici melankólikus is, darkos, durva, horror (bár utóbbiak nem a kedvenc kategóriáim, én a romantikusakat szeretem a legjobban) csak legyen viszonylag egyszerűen megírva, és érthetően. Hogy könnyen folyhasson a történet a fejemben, akárcsak egy film. Én írni is így írok. Nem szoktam túlbonyolítani, könnyed olvasmányok jönnek a kezeim közül.

Most lehet hogy sokaknak nem fog tetszeni amit leírok, de én pl. a TÚL TÖKÉLETES ficiket se szeretem. Vannak olyan történetek, amiből egyszerűen szinte süt, hogy agyon van javítva, vagy az író nagyon arra ment rá, hogy "jajj, én helyesen írok ám, minden mondat tökéletesen van megszerkesztve ám, és a helyesírásban sincs kivetnivaló!" És hol az ösztönösség, ami a sava-borsát adja a dolgoknak? Én bevallom, hogy sokszor úgy rakom ki a fejezeteimet, hogy max egyszer olvasom át, vagy írás közben kis darabonként, és ha van valami kijavítom, de nem adom oda senkinek hogy javítgassa át, meg ellenőrizgesse, meg alakítgatom át tízszer, mert az már nem olyan lesz. Azok sikerülnek a legjobban, amelyekben érződik, hogy az író lelkes volt mikor írta, még ha van egy-két hiba, akkor sem zavaró, mert annyira előtérbe kerül az izgalmas történés.

Nos, szerintem attól jó egy fici, ha...

1. A fent leírt idegesítő dolgok nem találhatóak meg benne.
2. Erős karakterek szerepelnek a történetben, és megvannak a saját határaik, amelyből nem lépnek ki. Pl. egy mogorva, morcos személy egyik pillanatról a másikra nem fog viccelődni és nevetgélni random (KIVÉVE, ha van egy olyan személy, akivel ezt kivételesen megteszi, így ezzel kiválóan mutathatunk egy kivételes embert kapcsolatot az ő életében [pl. barátság mélysége, bizalom], illetve azt, hogy lehet hogy ez a karakter valójában nem is ilyen morcos [hisz képes másmilyen viselkedésre], csak valami ezt az általános morcosságot kihozta belőle.)
3. A főhős szerepébe az író képes magát belehelyezni, beleélni, és ez érezhető.
4. Világosan be van mutatva minden az elején, amit tudnia kell az olvasónak az érthető továbbolvasáshoz (ez az egyik legnehezebb szerintem az írásban!! Tudni, mikor miről tud az olvasó, és miről nem, annak ellenére hogy te mindenről tudsz.)
5. Az elején nem áll a történet, mindig van valami a fejezetben, akár egy emberi kapcsolat vagy bármi, ami továbblép, fejlődik, ÉS KÉRDÉST HAGY MAGA UTÁN, így inspirál a további olvasásra!!
6. Van íve a történetnek. Rengeteget segít a hivatalos, suliban tanult cselekményvázlat. Legyen egy konfliktus, aminek megoldására vágyik az olvasó mindvégig. Nagyon hatásos, ha a történet közepe táján jön egy váratlan fordulat, így pont mire az olvasó beleszokna a dolgokba és vesztené el a lelkesedését, esetleg kezdené kitalálni mi fog történni, minden a feje tetejére áll. Húúú, ez után szokták várni a legjobban a "kövit" ;)
7. Ha a történet végén lévő "megoldás" félúton van aközött, amit ténylegesen vár az ember, és amit el se tudna képzelni. Nekem attól rossz érzésem szokott lenni, ha olyan dolog történik, amit sose gondoltam volna (kivéve, ha az még pozitívabb, amint amit eleve elképzeltem. Pl. nem csak összejönnek a szereplők, de meg is kéri a kezét). De az is jól esik, ha kicsit váratlan, mégis kielégítő a vég.
8. Ha jól működik a dolog, akkor a szereplők szinte "élővé" válnak az olvasó számára, és megszereti őket (és az író is :) )
9. És ha jól működik a dolog, szerintem az író igenis szereti a saját fanfictionjét, és maga is szívesen olvassa.

Én ekkor írok a legkönnyebben:

   Sokszor teszem fel magamnak a kérdést, hogy egy-egy ficit miért tudok olyan élvezettel, simán végigírni, és mást pedig miért vagyok képtelen folytatni. Elolvastam nemrégiben azokat a ficijeimet, amelyeket szerettek az emberek, jól sikerültek, és én is megszerettem őket. Rájöttem arra, hogy melyik az a "műfaj" vagy fici fajta, amit könnyedén tudok írni. Megfigyeltem, hogy mik egyeznek ezekben a kvázi sikeres, élvezettel írt ficikben.

• Mindegyikben volt egy színtér, ahol mozognak a szereplők. Ez egy nagyon jó dolog, és történések egész tárházát rejtik magukban - ilyen pl. egy iskola, vagy egy munkahely. Ezek lehetőségeket adnak az emberi kapcsolatok fejlődésére. Lehetőség volt olyan helyzeteket kialakítani, ahol a szereplők interakciókat végeztek egymással, ezáltal fejlődhetett a kapcsolatuk.
• Olyan főszereplőt választottam, akit teljesen szilárdan elképzeltem, a múltjával, mindenével együtt. Úgy tudod ezt letesztelni, ha magadban random élethelyzetekben képzeled el a szereplőt, és azonnal pontosan tudod, hogy ő mit reagálna abban a helyzetben. Akkor van igazán kialakulva ő a fejedben. A legfőbb szereplőnek ami mindenképp kell szerintem, és az olvasó is tudni akar majd ezekről: lakhely, múlt, és jellem, feltehető jövő amire vagy törekszik, vagy nem.
• Mindegyik ficiben volt egy éles váltás, ("váratlan fordulat") ahol más irányba terelődött egy kicsit, mint addig.
• Betartottam a fokozatosság elvét.
• SOK VÉLEMÉNYT KAPTAM, és ez rengeteget segített!!

Apropó!

A véleménynyilvánításról

   Kedves olvasók! Tudjuk, nem várhatjuk el soha, de nem sejtitek, mennyire vájuk mi írók, hogy visszajelzést kapjunk. Nekünk ez rengeteget jelent. Nem csak inspirál a további írásra, hanem tanulunk belőle, ráadásul ha látjuk hogy tetszik, akkor tudjuk hogy van értelme publikálnunk. Nem kell regényt írni. Csak egy-két mondatos véleményt, vagy hogy mit gondolsz, mi történhet ezután. Ezeket nagyon érdekes olvasni nekünk, mert mi nem tudjuk a saját művünket külső szempontból nézni! És lehet hogy rájövünk olyan dolgokra, amikre enélkül nem jönnénk rá. A véleményetek az írásunk minőségén is javít, és a történet is izgalmasabb lehet, mert még az is lehet, hogy egy véleményből merít az ember ötletet.

Írók! Ha írnak nektek véleményt, akkor ne legyetek restek, válaszoljatok, hogy lássa az olvasó, értékelitek azt, hogy írt nektek!

Végül jöjjenek az én kedvenc ficijeim

Szeretném az elején elmondani, hogy nálam rengeteget számít, hogy kivel írják az adott ficit. Sokkal szívesebben állok neki olvasni, ha a szereplők valódi, idol énjét eleve kedvelem.

Nem "szeretési" sorrendben van!

1. Leoness: Egy testben két lélek

Egyébként is imádom Leoness ficijeit, (és már nem is ír mostanában T________T) mert pont ideális a nyelvezete az én ízlésemnek, és sokat ír a kedvenceimmel *-* <3 És nagyon igényes, dramaturgiailag izgalmas ficiket ír. Bár szereti a darkos, durva témákat, mégis összekeveri a romantikával. Ez a fici volt életem egyik legjobb olvasmánya, faltam a sorokat, és totálisan átéltem a szereplők érzéseit, és ahogy mondtam.. megszerettem  őket. Kicsit hátborzongató, mégis tele van gyengédséggel is egyben, és a témája nagyon sok izgalmat ígér. Érdemes elolvasni!

2. Kirichan: Vidéken (és a második évad, a "Városban")

Kedves baránőm és író kollégám eddigi legjobb ficije, amit szintén faltam, és tűkön ültem, mikor jön már. Hányszor nyaggattam hogy írja már, hajaj. :D Iiimádom, hogy el van húzva mint a rétestészta, de soha nem adja fel az lehetőséget, hogy beteljesedjen amire végig vágysz, ezért folyton csak olvasnád a következőt. Egyszerű, tele van apró kis életszerű jelenetekkel, amik gyönyörűek, és teljesen élethűen megjelentek a fejemben, akárcsak egy film. Itt is megszerettem a két főszereplőt különösen, de a mellékszereplőknek is sok szerepe volt, és szilárd karaktere, amit szintén nagyon csípek egy ficiben. A szereplők egyszer se estek ki a saját karakterükből, de mégis hatalmasat fejlődtek. Áh, dehát mindig is tudtuk, hogy tudsz, de Nő :D <3

3. In love with my gay roommate (fordítás by Via)

Ez a fici annyira vicces volt, hogy sokszor könnyesre röhögtem magam. XDD Imádom Keyt, és haláli lett a karaktere. :D Totál egyszerű szituk, helyzetkomikumok, sokszor logikátlan dolgok de ez nem érdekelt, mert annyira elragad a fici viccessége, hogy nem erőlködök a miérteken. Csak hagyom, hogy átfolyjon rajtam a dolog... egy szó: haláli :D

4. Pálosi Alexa: Az ördög maga

Ez a fici egy nagyon érdekes, úgymond "kivétel" a kedvenc ficijeim között, mivel elsőre azt gondoltam, hogy ez nem jó. És egyáltalán nem a sztori miatt, hanem azoknak a kis "hibáknak" a felfedezése miatt, amiket leírtam - a dizájn nem volt olyan igazi "igényes" hatást keltő, és érződött rajta, hogy az író még valamilyen szinten kissé kezdő. Szintén voltak azok a bizonyos képbeszúrások is, amik nagyon nem tanácsosak szerintem egy ficiben. De annyira tetszett a téma, ez a poklos, hogy tovább olvastam, és a végén kiderült, hogy ez egy nagyon jó kis ötletes és fantáziadús fici! Nagyon szerettem, írtam is jópár kommentet az írónak, aki rendes volt és jól vette az úgymond "kritikáimat". Úgyhogy én nagyon ajánlom, tökre bele tudtam kerülni abba a pokoli hangulatba, amit elképzelt, láttam magam előtt a világot. És úgy gondolom hogy ez az egyik legfontosabb szempont! A szereplőket is nagyon megkedveltem, még magát az örgödöt is ;)

5. Sylvia Sayers: Sorsok és válaszutak

Egy érdekes, elvont ficivel van dolgunk, ehhez hasonlót azóta sem olvastam. Nem egy tipikus vidám olvasmány, és annyira könnyűnek se mondanám, de annyira érdekes volt, hogy folyton továbbvitte a kíváncsiságom, mi is fog ebből kialakulni. Na meg Taemin és Key párosáról van szó. ;) Via nagyon jó író, szépen és érthetően ír, ezért bármilyen ficijét eleve szívesen elolvasom. Hosszú, és elnyújtott fici, de érdemes végigolvasni!

6. Vöröske: Let's have sex

Oké, most úgy tűnhet ellent mondok magammal, mert ez a fici konkrétan a szex köré épül, de nem is akárhogyan. Ez egy kegyetlen, sokszor undorító, elrettentő, iszonyatos fici, DE!!! nagyon erősen van mögöttes tartalma. És ezért is tetszett nekem. Nagy hatással volt rám. Ez a tipikus olyan érzés, hogy úr isten, ez szörnyű, ez undorító, te jó ég hogy lehet ilyet írni???... de mi is lesz a következő részben? Olyan jó volt a háttere, és olyan jól volt megírva, hogy nem rettentettek el még engem sem a körülmények. Csakis kizárólag erős idegzetűeknek... szintén Baekyeol.

Hát ennyi volna.

Rohadt egoistán hangszik, de még saját magamnak is vannak történeteim, amiket imádok, és bár tudom hogy mi történik, szórakozva olvasom. Gyakorlatilag ezeket is ide írhatnám, de nem erről szól ez most :D

Jó hosszú bejegyzés lett, nem tudom végigolvassa-e valaki :'D Na, még egy dolgot akartam leírni: ebben a blogban a bejegyzésekben van hogy tök hülyén fogalmazok, meg minden, én nem így írok ám, csak itt úgy igyekszem leírni a dolgokat ahogy jön, és kész. Mintha beszélgetnék valakivel. Úgyhogy ezért lehet, hogy néha kissé béna mondatokat olvashattok itt. Nem nagyon szoktam végigjavítgatni a bejegyzéseket. :'D

Írók! Kééérlek reflektáljatok nekem, mit szóltok mindahoz, amit leírtam?

Love you all~