Kaptam Minarutól, a Mee culture nevű kis aranyos blogról (aki egyben cserém is) egy nagyon szuper kihívást, amelynek nem tudom ki volt az értelmi szerzője, de áldja a sors érte! A lényeg, hogy a kihívottnak választania kell egy bejegyzést bármilyen blogról, amire reagálnia kell (nincs meg szabva hány mondat és hogyan, ez is nagyon jó benne), valamint a kihívó blogjáról is. Aztán pedig tetszőleges számú bloggert meghívni a játékba. Hát nem csodálatos ez?! Végre nem az EGO van a központban, azaz hogy válaszolj 100 db. "mi a kedvenc színed? Mi a kiskutyád neve? Mi a legégőbb emléked? (hisz ez úgyis mindenkire tartozik!)" jellegű kérdésekkel van tele, amire gyakorlatilag szinte senki sem kíváncsi, kivéve a nagyonfamous nagyon cool soklátogatós blogok szerzőit. Persze én anno elfogadtam egy ilyen kihívást is, bár tudtam hogy nem igazán fogják elolvasni túl sokan a válaszokat, de mégis aranyos gesztus volt.

Na, akkor most nézzük én kit választottam, mit választottam és mit válaszoltam ^^

(FRISSÍTVE, VÉGRE VANNAK KIHÍVOTTJAIM IS!)

Előzményként leírnám hogy Minaru a  How to write a fanfiction c.bejegyzésemre reagált (itt el tudod olvasni mit), nagyon aranyos dolgokat írt és mégegyszer köszönöm neki ^^ Nos akkor első körben tőle választottam egy bejegyzést méghozzá...

Vloggerek VS Bloggerek

Abban abszolút egyetértek, hogy a vlog igazából azért olyan "menő", mert nem kell megerőltetni az agyunkat hozzá. Mert manapság ez a módi, hogy amit egy kicsit nehezebb megérteni vagy több időt igényel, az kevésbé nyerő, mint a könnyebbik "út". De azért a blogok végét csak nem fogja jelenteni, sőt, én úgy veszem észre, hogy csak egyre több van. :) Az emberek szeretnek blogolni, szeretik a kis világukat megjeleníteni.
(Azonban sajnos a vlog és a blog "műfaja" is beleesett szerintem abba a csapdába, ami felé eléggé hajlik mostanában a társadalom... az egocentrizmus felé. Mindenki csak önmagát akarja középpontba helyezni, hogy ő milyen, ő mit szokott, ő mit csinált, ő... ő. Persze bizonyos fokig ez nem gond, és van olyan, aki olyan szellemesen tudja leírni a saját történéseit, hogy öröm olvasni. De ennek szerintem meg kell lennie, ahhoz, hogy egy ilyen személyes blog érdekes legyen - vagy legalább valami plusz témának, amit azért feldob néha az illető, és elgondolkoztatja az olvasót is. )
Attól nem hiszem hogy kell félnünk, hogy feladnák a blogosok, mert egyrészt nehéz jó vlogot csinálni, a blogot pedig gondosan meg tudjuk designolni, szépen megfogalmazni, amit egy vlogon nem lehet olyan jól. És a másik, hogy szerintem vlogot csak az csinál, aki bátor. Azaz mer beszélni kamera előtt feloldódva, felvállalni az arcát, stb. és ezt kevesen tudják jól. A két műfaj valójában nagyon hasonló, csak talán blogon könnyebb ezt elérni,és talán ezért népszerűbb (mármint a "csinálók" körében). A nézőknek pedig könnyebb falat a vlog... hát, talán egy nap megváltozik ez is, de sajnos nem tudunk mit tenni ellene. :/ A blog pozitívumaival szintén egyetértek, odaírnék mégvalamit... a blog lehet anonim is, ami nagy előny ;)

Szerintem mindkét műfaj nagyon jó tud lenni, ha az ember törekszik az eredetiségre, és az igényességre.

És akkor jöjjön a választott bejegyzésem!

A cserécskéim között kutakodtam, és rátaláltam egy ficis blogra. Gondoltam, miért ne olvassak el egy történet részt? Meg is tettem, és íme a sok-sok gondolat, amely a fejemben keletkezett. Remélem, nem gond, hogy téged választottalak, és látod majd a felkérésem (mivel egy ideje nem frissített az illető).

Akkor fussunk! 1. rész

Először is, köszönöm hogy ráébresztettél arra, hogy ha írni szeretnék, de nem megy, akkor lehetséges hogy többet kellene olvasnom. Egyszerűen valamiért nehezen megy az olvasás nekem, nehezen tudok koncentrálni, odafigyelni, pedig a képzelőerőm nagyon jó. Ezen változtatnom kell!

Meg kell hogy mondjam, olyan szép dolgokat írsz bele, és nagyon életszerűvé és élővé válik a sok szép leírástól (amiben én mindig is szar voltam XDDD). Van egy-két fura, kicsit talán nem odaillő hasonlat, de azt a reggelt, a tavat, a kajakozó srácot, a kávét ivó, kiizzadt, pulcsis jelenetet egy az egyben filmként láttam magam előtt. A vége felé ez a féle nagyon részletes leírás kicsit elmúlott, valamiért nehezebbé vált az elképzelés a számomra (lehet hogy miattam), de alapvetően egy igazán aranyos sztorinak ígérkezik. Én nem vagyok az az olvasós fajta, sokszor se időm se türelmem, de ha legközelebb ficiolvasásra támadna kedvem, akkor ez is a tarsolyomban lesz. ^^ Ja, és nagyon nem vagyok BTS fan, legalábbis nem az hogy nem szeretem őket, csak nem ismerem. Úgyhogy ennek most nincs szerepe a véleményemben (mármint hogy én annyira szeretném a tagokat, vagy ilyesmi). Maga a fici olyannak ígérkezik, ami az én stílusom, amit én szeretek. Nincs túlmagyarázva, túltökéletesítve, és látszik, hogy te ezt úgy ahogy van, látod magad előtt, és ez szuper. Csak így tovább! ^^

Mivel lehet hogy a fent írt blog szerkesztője nem reagál, ezért adok mégegy reakciót egy másik blog bejegyzésére, amiről látom, hogy frissített mostanság.

Sophie "ESŐŐŐ *-*" c. bejegyzése

Elsőként muszáj megint elmondanom, hogy Úr Isten. Nem tudom elhinni, hogy lehet valaki ilyen istenadta tehetség, mint te. T_____T Annyira fantasztikus amit művelsz, az összes munkád, de tényleg. Jó én csak egy laikus kis izéke vagyok, és ami neked lehet hogy annyira nem jó mert szerinted még gyakorolnod kell (pl. a legutóbbi bejegyzésednél az az akvarelles kép, ami ha jól látom Taemin? XD vagy csak flesselek?)  az nekem tökéletes. *-*

Na de térjünk a bejegyzésedre! Azért reagálok erre, mert nagyon tetszettek a gondolataid az esővel kapcsolatban... Látszik, hogy művész agyad és lelked van ízig-vérig! Én az esőt sosem szerettem igazán, (legalábbis ha ki kellett menni akkor meg főleg nem ._.') de bizonyos szempontból néha nekem is jólesik, ha megjelenik. Egyrészt, mert akkor valahogy úgy átérzem az otthon melegét és biztonságát. Olyan "Kint hideg van, megáznék, de itt bent jó" feeling fog el. (Jézusom, fogalmazhatok ennél ortóbban? Mondjuk hajnali fél négy körül nem kéne csodálkoznom XD) Ugyanakkor a hangja is megnyugtat (már ha nem dörög össze-vissza o_o), ahogyan kopognak az ablakon az esőcseppek.  "Aranylemezt készíthetne az eső, The Best album yo." - ezen hangosan felnevettem. XD  És úgy mint megújulás, még sosem gondoltam rá, de teljesen egyetértek. Tényleg felfrissül minden, egyfajta tisztulásnak is megfelel. És ahogy írtad is, az emberek lenyugodnak, bent maradnak a házban, így azt is mondhatjuk, hogy valahogy összehozza az embereket. (Főleg ha áramszünet is van, akkor még a kütyüket is kénytelenek kikapcsolni, és jé, egymáshoz szólnak... :3)

Köszönöm neked ezeket a szép gondolatokat, jól esett olvasni ^^

A kihívottjaim

Leszögezem: NEM MUSZÁJ ELFOGADNI, erőltetni, csak ha kedvetek van, de én örülnék ha ez a hagyomány tovább menne. 

Illetve nem tudom mennyire lesz időm arra, hogy ha újból kapok egy ilyen kihívást esetleg, megint tudjak olvasgatni-véleményezni, úgyhogy egyelőre csak ezt az első felkérést szándékozom elfogadni!

Felkérném a következő blogok szerkesztőit erre a kihívásra:

Alien thing - Otaku Diary - Dazzling Girl

Tehát ha elfogadod, akkor kérlek, válassz egy bejegyzést tőlem, reagálj rá (akármilyen terjedelemben), válassz egy másik tetszőleges blogról egy másik bejegyzést, amire szintén reagálsz, majd hívj ki még tetszőleges számú bloggert (az ő bejegyzéseikre már nem kell reakciót írnod).