Kaptam Minarutól, a Mee culture nevű kis aranyos blogról (aki egyben cserém is) egy nagyon szuper kihívást, amelynek nem tudom ki volt az értelmi szerzője, de áldja a sors érte! A lényeg, hogy a kihívottnak választania kell egy bejegyzést bármilyen blogról, amire reagálnia kell (nincs meg szabva hány mondat és hogyan, ez is nagyon jó benne), valamint a kihívó blogjáról is. Aztán pedig tetszőleges számú bloggert meghívni a játékba. Hát nem csodálatos ez?! Végre nem az EGO van a központban, azaz hogy válaszolj 100 db. "mi a kedvenc színed? Mi a kiskutyád neve? Mi a legégőbb emléked? (hisz ez úgyis mindenkire tartozik!)" jellegű kérdésekkel van tele, amire gyakorlatilag szinte senki sem kíváncsi, kivéve a nagyonfamous nagyon cool soklátogatós blogok szerzőit. Persze én anno elfogadtam egy ilyen kihívást is, bár tudtam hogy nem igazán fogják elolvasni túl sokan a válaszokat, de mégis aranyos gesztus volt.

Na, akkor most nézzük én kit választottam, mit választottam és mit válaszoltam ^^

(FRISSÍTVE, VÉGRE VANNAK KIHÍVOTTJAIM IS!)

  Nemrégiben sikeresen végignéztem (na jó, kb. 4 szeletbe osztva mert mindig elaludtam rajta olyan fáradt voltam :'D) életem első Boy's Love témájú ázsiai filmjét! Ez nem más volt, mint a kínai Uncontrolled Love. Nem hazudok, az alapján választottam, hogy ebben tetszettek legjobban a szereplők. (Mert ugyebár egyáltalán nem filmkészítési zsenialitása miatt nézem ezeket, de szerintem ezzel mindenki így van :DD) Figyelem SPOILER!!
  Angol felirattal néztem. A helyzet, hogy nem nagyon értettem pontosan azt, hogy Nian (a szerényke, csendes gyerek) pontosan kicsodája is Xie-nek (gazdag, kissé gyerekes uralkodó típusú pali). Inasa, fogadott testvére, munkatársa, vagy mi a szösz, de mindegy, ha valaki tudja akkor magyarázza már el. XD A lényeg hogy gyerekkoruk óra ismerik egymást, Xie nagyon megszerette, már-már birtokolta Niant. Aztán elment egy időre külföldre tanulni. Most visszatért, és valamiért Nian újra odaköltözött hozzá. Aztán az egész arról szól, hogy Xie-nek külföldi útja során lesz egy barátnője, és vele tér vissza, de fellángolnak érzelmei Nian iránt. Próbálja rávenni bizonyos dolgokra Niant, de ő nem tudja hogy kezelni a helyzetet. Aztán a tipikus "ha nem adod meg azonnal amit akarok, akkor eltollak magamtól azonnal" c. fejezet következik, kínlódás, a barátnő bekavarása... és aztán mikor vége volt a filmnek, rá kellett hogy jöjjek hogy ez csak az első rész. Mert hogy ezt még csak most adták ki, és lesz még!! Hát bakker, eléggé csalódott voltam. :')) De egyébként tetszett, kíváncsi vagyok tudnak e valami jót kihozni belőle... és ami még tetszett, hogy nem volt benne szex, de még csók is csak majdnem *-* Az ilyet szeretem, ahol nincs azonnal az amire az ember titkon ugyebár "vágyik" a két szereplő között. Történetekben is egyébként ezeket kedvelem (és általában jómagam is ilyeneket írok).

Szóval, szerintem nézzétek meg, mert egy délutáni elfoglaltságnak tökéletes, és még az se baj ha benyitnak, mert nem gondolná az ember hogy ez egy buzifilm. XD  Azonban az sem véletlen hogy többször sikerült elaludnom rajta, mert... na, nem csigázta azért fel annyira az érdeklődésem, dramatirgiailag legalábbis biztosan nem. :'D Csak azért néztem tovább,mert már vártam, mikor lesz végre csók XDDDD Na jó, inkább nem is írok tovább. Jóez. :3

Lehet hogy tényleg befuccsoltam, mint író? Gyerekek, olyan szánalmas vagyok. Képzeljétek el, hogy csináltam egy másik, új blogot, ahol elhatároztam, hogy non-kpop történeteket fogok közölni. Tökzsír tökjó, csomót dolgoztam lelkesen rajta, csak épp egy bökkenő van: NINCS TÖRTÉNET, amit publikálhatnék. És igen, "ihlet" (már ha nevezhetem annak) meg van. De egyszerűen nem megy, nem tudok nekiállni, nem merek nekiállni, ha neki is állok, attól félek hogy egyszerűen megint csak egy kínlódás lesz. De egyben meg bennem van a motiváció, mintha egyfajta "kötelesség" lenne vagy mi, de nem is az, hanem leginkább vágynak mondanám. Vágyom arra hogy végre megint csak úgy jöjjön, minden rossz érzés nélkül, és csak publikáljak, kapjam a visszajelzéseket, motiválódjak, és igen, megint éjszakába nyúlóan hajnali négyig pötyögjek a saját kis világom történéseiről, és élvezzem ahogy mások élvezik az olvasását. De nem ,itt van valami idióta akadály bennem ami fogalmam sincs mi az. Idegesítő. És ha valaki más mondaná ezt, én csak azt mondanám neki, "hé, milyen hülyeség ez, ilyen nincs, csak állj neki!" de tanácsot adni mindig egyszerűbb. Magamnak sosem tudok jó tanácsot adni, mindig csak másnak.
Ezzel a bloggal is úgy vagyok, hogy nem is tudom, olvassa-e igazán valaki. Van látogatottság, napi 10-20 között, ami tök jó, mert azt jelenti valami mégis van! De ennek nem is ez a célja, csak megint próbálok átlendülni a nézettségorientáltság felé, ami nem jó, és ezzel a bloggal már az elején leszögeztem hogy csak magamnak csinálom leginkább. Ezért is írom meg ezt az értelmetlen posztot. Amúgy rájöttem arra is, hogy nem érdemes ilyen szép hosszú, tartalmas, jól megírt bejegyzéseket írni mert alig olvassák el (akik elolvasták az előzőeket azoknak köszönömköszönömköszönöm<3).
Ez a gif totál én vagyok most lelkileg ebből a szempontból. És naná hogy most van időm írni! Most lenne időm mindenre, de talán ezért nem is tudok mit kezdeni a helyzettel! Komolyan, fuj de utálom magam ilyenkor. Mintha jó dolgomba nem tudnék mit csinálni,és csak nyafognék mint valami hisztis picsa. Pedig TÉNYLEG nem megy valamiért. Hagynom kéne az egészet, beletörődni hogy a vágyam most nem teljesülhet? A KPOP dolog is már kicsit lecsengett bennem, nagyons zeretme őket még mindig, csak másképp, nem úgy mint rég. Lehet hogy ez is közrejátszIk? Ezért próbáltam meg ezt a nonkpop dolgot, de azzal meg egyszerűen nem megy úgy. :'''))) Ahj b+. Inkább vissza se olvasom mit írtam ide. Nyugika, majd lecseng ez is. Biztos csak a hormonok miatt van. LOL :"DDD
Na jó, azért hogy valami értelmesről is írjak... tök szar, hogy elvesztettem kicsit a fonalat így a hírekkel kapcsolatba, tökre megnéznék csomó exo-s shinees műsort amiről lemaradtam, de nem tudom hogy keressek rá. Elegem van már a sok engsubos reménykedésből meg kutatásból meg félbehagyott fordításokból is.

Amúúúgy, megnéztem Taemin Sayonara Hitori-ját, és hát... ah, sosem voltam oda a japán kiadásokért, így hát ez se nyerte el a tetszésem. Gyönyörű animekaraktert faragtak Taeminből, még mindig istenkirályul táncol, de... ez a dal, hát szerintem szar. :'D Legalábbis én nem fogom hallgatni... Bocsi. Szerintem felesleges és elkapkodott volt egy kicsit ez a japán cucc.

Na, hát ha idáig végigértél, te vagy a világ egyik legkitartóbb embere. Köszönöm <33

Idő közben amúgy lezártam a szavazásom, ha kíváncsi vagy az eredményre, menj tovább~

Igen, fent vannak a telómon és folyamatosan ezeket hallgatom, és a Monster refrénje rohadt jó :'DD És beleszerettem a Heavenbe, és Baekhyun hangja tényleg a mennybe repít. Nem tudom miért de rohadtul nem is érdekel. Köszönöm Baekhyun hogy létezel, hogy énekelsz, az Isten áldja a hangszálacskáidat. <3 (na jó, D.O.-ét is :3) És ez az Artificial Love is egy olyan technos diszkódiszkós szám, de bakker, JÓ!!! :D Hát.... hiába, ez a mi csodálatos EXO-nk, meg a rohadt SM-nek a rohadt marketingje, ami rohadtul bevált. :'DD

Ez a videó pedig csak úgy megmelengette a szívemet, és Kai, nem tudom te milyen bolygóról jöttél, de EZ 30%?? EZ??? Akkor mia 100..?? :D Nem hiszem el ezt az embert.

Hát, először is... Bocsika hogy eltűntem, de az élet elrántott az oldalról. Most megvártam amíg lecsendesülnek a dolgok, és van időm koncentrálni a lazításra is, közte az EXO új comebackjének megnézésére. Lássuk!